2017. január 6., péntek

Kötélszőnyeg

  Már rég szerettem volna kipróbálni ezt a technikát, persze jól jött egy új szőnyeg a fürdőbe. =D
Ez a varrás maradék anyagok eltakarítója, emlékvarrás is volt egyben.
  Emma és Elsie Larson blogjában található fotó hatott rám inspirálóan, részletes bemutatásuk elég önbizalmat adott, az alapján ugrottam neki a munkának.
Gondolom - minden foltvarrónak van ilyen-olyan maradékos zsákja, én a leszabott csíkok, pántnak félretett maradékok után nyúltam. A kupacban 6mm-s pamutalapú kötél is látható, cipészkellékeket forgalmazó üzletben vásároltam 20 ft/m áron, összesen 60 m kötelet varrtam szőnyeggé. 
Kipakoltam a maradékokat, nemet közben persze levettem a polcról olyan kincseket is, melyeket jobb időkre tartogattam. Most eljött ezen anyagok (jobb) ideje is.
A fent ajánlott blogbejegyzésben megmutatják a nővérek, miként érdemes kezdeni, én is ezeket a lépéseket követtem. Találtam viszont további szép kezdést Eddie bemutatásában. Kiderült számomra, hogy tárolókat, egyebeket is készítenek e varrással, én pont a legnagyobb darabbal kezdtem!
A tervezett ovális szőnyeg eleinte gyorsan gyarapodott.....
...látványosan nőtt.
Először úgy gondoltam, random-módon fogom tekerni és varrni a csíkokat, ám már az elején rájöttem, hogy szükségeltetik némi tudatosság a szín és árnyalat megválasztásához.
Érdekes volt, hogy minden kis mintáról tudtam, mit varrtam belőle, így vált emlékvarrássá a varrás.
Végül már mindent beterített a szőnyeg és tényleg elhúzta a súlya a tű alól.
Néhány gondolat az összeállításról.

  • A 90-s jersey tű vált be leginkább, így is gyorsan kiment a hegy, sűrűn kellett cseréni.
  • Bőrvarró cérnát vásároltam a munkához, azt használtam alsó szálnak is. Tervezem, hogy mosom, ne csak egynyári szőnyeg legyen, hanem tartós darab. :)
  • Alap- és applikáló talppal is kipróbáltam az összevarrást, ki mit szeret jobban.
  • Az anyagszalagok szélessége nálam itt-ott eltért (hiszen maradékok voltak, de csodás színűek), általában 5 cm-s csíkokat fogtam. Szélesebb csíkot az egyenes részre érdemes tenni, így a végére nem deformálódik el az ovál vagy kör.
  • Anyagiak? Bőrvarrócérna cca.1000 ft, 60 m kötél 1200 ft és az anyagmaradékok eszmei értéke. =D Végeredmény a 70×100 cm-s kötélszőnyeg.
  • Kutakodás közben találkoztam önmagában festett kötéllel is, nagyon széééééééééép és szerintem nekünk menni fog az SK festés!
  • A kész szőnyeg csúszik, ezért érdemes csúszásgátlóvá tenni a fonákoldalt hálóval, szilikonlappal, esetleg tépőzárral.

  A sok-sok részletben történő összeállítás miatt végül nem tudom mennyi idő alatt készült el, így is jó móka volt. 
Nagyon jó rálépni, bírja a használatot, szeretem. ;)
Gondolkodom egy nagyobb változaton...............az előszobaszőnyeg mandátuma is lejárt..........
Á, nem, majd jövőre! =D

Görgei-Reiner Rita

2016. december 27., kedd

Egy fotó története

   Előrebocsátom, nagyon szeretem ezt a fotót és elfogult vagyok vele kapcsolatban.
Az októberi fotós-foltos kiállításunkon érzékeltem azt az igényt, hogy ahhoz, hogy igazán értsük a megörökített pillanatot és legalább halványan átérezzük a fotós indíttatását a téma megörökítésére, ismernünk kell a fotó történetét.
   Most egy tavaly nyári kalandot mesélek, éjszakába nyúló fotós kalandunkat.
A férjem amatőr csillagász és - szerintem - profi természetfotós, e kettő tevékenységet igyekezett összekovácsolni az akcióban.
Az úgy volt, hogy július elején egy csodás napon aktuális telihold-vadászatra indultunk, a Hold fotózására alkalmas terepet kerestünk.
A Meteor csillagászati folyóirat Hold-rovat szerkesztőjének elképzelése szerint, domb mögül felkelő Hold látványát szerette volna megörökíteni.
Terepkutatás közben az időnkbe azért belefért a móka is, sikerült lencsevégre kapni a lemenő Napot. Ugye milyen giccses? =D
Baja környéke nem a dombságairól híres, így kihívás volt alkalmas meredeket találni. Vaskút után Gara irányában a kukorica táblák sorainak hullámzása mutatta meg az alkalmas helyet. Némi óvatos beautókázás után letelepedtünk, a felszerelést élesre hangolta a fotós és vártuk a holdkeltét.
Egyszer csak a távolból morajlás, közeledő monoton motorzúgás hallatszott, nőtt az adrenalin, mi ez? Bár hallottuk a garai harangok kongását, elvonatkoztatva a civilizáció határától, kicsit egy hollywood-i drága szuperprodukció feszült akciójelenetében éreztem magam, talán a Csillagok közt c. filmben volt hasonló jelenet, mikor a kombájnok hívás nélkül hazamentek.
Az aszály miatt nagy volt a por, így várható volt a porfelhő is, a kipakolt holmikat fejvesztve dobáltuk vissza az autóba, mi magunk is bemenekültünk a giga kombájn elől, amely akkorra már feltűnt a látóhatáron.
Nem emlékeszem, melyikünk nézett nagyobbat, a kombájn vezetője, vagy mi, mindenesetre nem zavartak el és megvárva a por elültét, újra felkészültünk a kísérletre.
Közben besötétedett és az órára nézve, el kellett indulnom a Hold felkelésének valószínűsíthető irányába. Utam egy letermett spárgaföldön vitt keresztül, odafelé még kerülgettem a kórókat.
Kettőnk közti távolság 500 m-re nőt, telefonnal irányított a kedves, merre tegyek (tétova) lépéseket a vaksötétben, mert a sikeres fotó érdekében nem világíthattam a lábam elé. :)
Valahol a bozótban....
A fotós szerint a jó kép elkészítése 90%-n a gépen múlik, a tárgy választása, a körülmények megfelelő rögzítése teszi egyedivé az elcsattant fotót. 
Erre a 90%-ra várva több más nesz mellett érdekes kutyaugatást is hallottam, melyről kiderült, róka volt a közelben, a mellettem motoszkáló határlakókról pedig megpróbáltam nem tudomást venni, elvégre én voltam ott az idegen. :)
A Hold percre pontosan megjelent a horizonton, elmondhatom, hogy ilyen látványban még nem volt részem. Izzó narancs színe és töménysége sütött, más volt, mint már az égről ránk néző Hold színe, amely a légkör sűrűségévvel magyarázható.
Közben irányítottan haladtam, léptem, ugrottam, csodálkoztam és a domb aljáról, rövid expozíciós idővel fotózva megszületett ez a fotó. Az a fotó, amely számomra a láthatónál is többet mond, ugyanis ekkor még én sem tudtam, hogy kisróka nem csak a bozótban van, hanem már a szívem alatt is. :)
Marcibaba azaz Kisróka ;)
   Kifelé futva (bukdácsolva) jöttem, nagyobbnak tűnt a távolság, mint befelé, ám ezért a sziluettes, fantasztikbombasztik fotóért megérte kicsit spurizni.
A Hold és aki előtte van (GZ)


Görgei-Reiner Rita

2016. december 2., péntek

Procion brigád VII. felvonás - Hold


   A fiammal közös - Probion brigádbéli - festős sorozatunk utolsó előtti produktuma következik.
   Kedveskedve a család csillagászának, személyes ajándéknak készült a rongydarab.
Terv szerint, tudatosan hoztunk létre mintát, a Holdnak kell látszania a textilen. Ugye kivehető? =D
Annyi biztos, hogy a csomózások eredményeként létrejöttek holdtengerek, a holdkráterek másai és noha egyik sem nevezhető el magyar tudósról, pl. Hellről, elhelyezkedésük még csak nem is fedi a valóságot, mi mégis szeretjük. :)
A következő lépés, a tűzés fogja még hangsúlyosabbá tenni az elképzelést, hozzáadva az alkotói szabadságot. De ez a jövő zenéje.

 
   Az űrbe helyezve a témát, a következő bejegyzésben ekképp folytatódik és egyben zárul a sorozat.

Görgei-Reiner Rita

2016. december 1., csütörtök

Procion brigád VI. felvonás - retro



   A procion brigád egyik maradék gyöngyszeme következik. Ennél a festett darabnál jól látszik, hogy a piros színű festék már nem volt frissssssssssssss. Viszont! A gyermek szerint:

- Ezek olyan háromszögek Anya, amelyeket te szoktál összevarrni. (Hát nem dolgoztam hiába! =D)

Láttunk benne továbbá retro csempét és felkockázott sütit. :)

2016. október 13., csütörtök

Pixelek...

... című kiállításunk margójára. :)
Ez az év is sok eseményt tartogatott számomra. Megkoronázva az őszt, természetfotós férjemmel közös, rendhagyó kiállítást nyithattunk október elején. 

Fischbäckné Horváth Ildikó, a Duna Fotóklub Egyesület Elnök Asszonyának megnyitón elhangzott szavait idézve:

"Két kreatív ember, akinek a sorsa összeforrt, előbb-utóbb ihletet ad a másiknak.....Ahogyan az életben is egymásra találtak, úgy kedvelt tevékenységeikben is tetten érhető egy bizonyos fajta egybefonódás, mindamellett, hogy megőrizték független egyéni sajátosságaikat is." 
Ha úgy tetszik, mi magunk is pixelek vagyunk - átvitt értelemben - , fotózva-varrva egymás mellett, hol hétköznapi, hol ünnepi képeket alkotunk.
Közös többszörösünk megjelenik a kiállításon egy csodás rovarfotóban, pixel-applikációban, fototranszferben, stencil-quiltként varrva Zoli által megörökített szitakötő szárnyának egy megkapó részletében. 
A kiállítás gerincét legjobban érzékeltetendő, ismét Fischbäckné Horváth Ildikó szavait idézem:

" Ritát érintette meg elsősorban a közeli makró fotók néha kicsit absztrakt, elvont látványa. A foltvarrás gyakorlatias, praktikus oldalát átlépve, egy másik képi világ látványára rezonálva alkotja meg – a művészi kifejezésmód irányába mutató - textilképeit." FHI
Úgy vélem, a fotótárlaton - számomra is - megszelídül, közelebb jön a természet, megmutatkozik a makrovilág szépsége, a létfenntartás pillanatai és dráma is tetten érhető. Mindig, minden fotónak külön története van. :)
Ajánlom mindazon fotós és nemfotós, profi és műkedvelő, ám mindenképp kíváncsi érdeklődőnek, aki kedveli, elfogadja a körülötte fellelhető élővilágot, nyitott a textil képi megjelenítési formáinak megtekintésére, vagy csak elsétál megnézni a bajai Belvárosi Közösségi Ház aktuális, október 31-ig nyitott kiállítását.

A kijelölés Görgei Zoltán fotóiba ad betekintést. :)

Görgei-Reiner Rita

2016. szeptember 23., péntek

Könyvek tartója a születésnaposnak

   Immáron 10 éve, hogy megszületett. :) Szinte egy pislogásnyi idő. Annyi, amennyi idő alatt elfújta a gyertyákat a zombitortán.
( A készítéséért köszönet a Mamának ;) )
Tanul, pörög, olvas, felfedez, megvalósít.
Mindig része a szülinapi kedvességeknek egy saját készítésű ajándék, most könyvtartót varrtam. Az emeletes ágya oldalához simulóst, nagy zsebest kedvenc könyvnek, naplónak, tollnak, ceruzának, radírnak............ Hogy ne kelljen az ágyból lejönnie kora reggel, amikor már nem tud aludni és megvalósít. :)

Több változaton gondolkodtam, végül az elkészült két zsebes, 35×30 cm-s méretű tűnt a legideálisabbnak. Íme, így készült:

Anyagszükséglet:

Alap:
- 35×30 cm-s szendvics, a választott külső és belső anyag közé bélésnek egy darab terepmintás farmert tettem
- 28×8 cm-s kartonlap

Zsebek:
- 50×23 cm-s szendvics (az előlap készülhet akár két különböző anyagból) 

Továbbá cca. 140 cm hosszú szegőpánt a zsebek tetejére és az alap szegéséhez.

Összeállítás:

A zsebeket a széltől kb. fél cm-re nagy öltésekkel összevarrtam, így könnyebb volt dolgozni.
A bejelölt helyeken egy hajtást tettem keresztben, majd keskenyen letűztem, ez adta a zseb alakját és tartását. 
Szegőpánttal díszítettem.


Az alap következett, körbevarrtam, ám kihagytam egy cca. 8-9 cm-s rést a teteje oldalán, ide került később a kartonlap, amely rész besimult az ágy és a matrac közé, mintegy kifeszítve a könyvtartót. Az alapon jelöltem hőre eltűnő filccel a középvonalat, ide varrtam a zseb közepét (alsó jelölés), illetve keresztben azt a két párhuzamosan futó törésvonalat, amely az ágykeret szélességéhez idomulva kifekszik a széleken, a vonalak fölé kerül a kartonlap (felső jelölések).


A zsebeket gombostűvel rögzítettem az alapra és a széleken varrógéppel összevarrtam a rétegeket, 


Ezen a részen a szegőpánt felvarrása előtt került a helyére a kartonlap, majd a rést géppel zártam.


Pont így terveztem. :)



Görgei-Reiner Rita

2016. szeptember 7., szerda

Babazsák

   Apróság, hasznosság, praktikusság........ végre varrtam! =D
Immáron bő 5 hónapja, hogy megszületett Marci, ez idő alatt összeszoktunk, tanultuk és tanuljuk az új életünket, néha keressük a fogásokat.
Úgy gondoltam, szép is, ne csak hasznos legyen a kimosandó babaruhák elkülönített gyűjtése, jó ha átlátható az adag, meg egyébként is higiénikusabb nem vegyíteni a többi mosandóval.
Szennyestartó zsák készült és bármilyen kicsi a varrás rajta, hatalmas boldogság volt a varrógépem hangját hallani! =D
Tessék elhinni, hogy amikor csöpp gyermekem belefeledkezik 30 perces rapid alvásába, komoly önuralom szükségeltetik és kihívás a varrógép bekapcsoló gombja helyett a mellszívó után nyúlni! Ebbe az állapotba beleképzelve magunkat, bizonyára érthető az örömöm. :)
Kis elismerés, mikor egy kedves ismerős szavait hallom a fülemben, miszerint az elkészült tatyó olyan, mint a bolti. =D

   Persze a munka eredményessége a férj támogatásán is múlott, mert a férjek már csak ilyenek............. ;)
Ugye?

Görgei-Reiner Rita
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...